A Szigetköz "életében" sötét dárum: 1992. október 23. Vajon tudatos provokáció volt pont ez a dátum Szlovák "barátainktól"? Inkább úgy tenném fel a kérdést: lehetett más? E napon a Duna vízmennyiségének 72%-a tünt el a térségből. Egy szakmailag kellőképpen nem megalapozott politikai döntést egy másik politikai döntés überelt és ennek megdöbbentő következményei lettek!

"Számos halfaj ebben az időben éppen itt készült a téli pihenőre. Ezek jelentős része az ágakban rekedt. A későbbi ívóhelyek nagy része eltűnt. A főmederben, főleg a Szigetköz felső részén átlag három-négy méterrel csökkent a vízszint. A mederfenék sok helyütt szárazra került, és gyomokkal népesedett be. A talajvízszint csökkenése miatt a mezőgazdasági termelés csökkent. Ennél jóval komolyabb a nemesnyárasok károsodása: a fák öt százaléka teljesen elpusztult, míg a többiben a fatörzs gyarapodása 50-60 százalékos csökkenést mutatott az elterelés utáni évben. A természetvédelem kárlistája még nehezen állítható össze. Aggasztó jelek mutatkoznak a jövőben oly fontos ivóvízkincs kapcsán is, a folyóból már nem áramlik a megszűrt Duna-víz a vastag kavicstakaróban, ehelyett a tározó duzzasztott vize folyik benne a folyómeder felé vissza. A tájesztétikai károk leírhatatlanok!"

E sorok 1994-ben íródtak. És azóta mi változott?

Aki nem szokott előtte erre járni, annak számára nem tűnik fel talán semmi. De ha felhívjuk a figyelmét rá, hogy ahol most éppen bámészkodik, ott annóban  3 m magas víz volt, az igencsak megepődik! Valóban, ahol meder volt egykor, ott most szabályos erdők zöldellnek, ideje jöttén pedig folyik a fakitermelés. Ami - sajnos- egyébként is állandó jelensége lett a tájnak. Én még ennyi tarvágást soha nem láttam, mint az un. rendszerváltás óta! Egész tájegységek változnak meg és válnak kopasz síkvidékké, hálistennek csak átmenetileg, mert ha ültetnek rendesen helyette ( ami ugyebár elvileg kötelező lenne) ha nem,  a természet először bozótos "dzsumbujjá", majd pár év elteltével erdővé változtatja az irtásokat.

A belső ágak, visszafolyások eliszaposodnak, a belső tavak bejáratai lassan szárazra kerülnek, megakadályozva ezzel az ívóhelyre való bejutást. ( volt Doborgazi torok Keszőcési zárás alatti kis tó) A pontyok, dévérek,kárászok, keszegek ilyenkor aztán - jobb híján - más, talán kevésbé ideális helyek keresnek maguknak, ami a szaporulat rovására megy. A halállomány évről évre történő csökkenését mi horgászok is, de talán a halászok még jobban észreveszik. Becslések szerint a halmennyiség egynegyede sincs a Duna elterelés előttinek. Ebben egyébként az emberi felelőtlenség mellett elsőrendű szerepet játszanak a kormoránok(másnéven Nagy kárókatona, Phalacrocorax carbo) is, kiknek népes, olykor több száz fős csapatai szabályosan meghajtják a vizet. Van egyébként egy másik"bűnük" is: ahol fészkelnek, ott erősen savas ürülékük kimarja, kipusztítja a fákat. (Kínában valamint Közép-és Dél -Amerikában halászni is betanítják őket, egy nyakukra húzott gyűrűvel akadályozván meg, hogy a megfogott zsákmányt - jogos tulajdonnak tekintve - lenyeljék)

Ami talán pozitívum: mivel elég sok lett a tocsogós rész, az utóbbi években egyre több kócsagot látok, olykor 15-20 fős csoportokban is. Ásványráró, Öntési-tó bejárat, Cikolasziget Hallépcső feletti ág, Frigyes Zárás ( volt Neylon-gát) környéke, Csölösztői szigetoldal, Gögetegi zárás feletti rész stb. Az eliszaposodás ellen igencsak kevésnek bizonyul a mellékágakba évente 4-5-ször bezúduló "nagyvíz". Ilyenkor persze kisöpri az összegyűlt hordalék egy részét, de ugyanúgy hoz is helyette és miután 1-2 nap múlva visszaapad, ezt le is rakja. Olykor 1m-nél is nagyobb átmérőjű tuskók, szálfák maradnak  ilyenkor a nyomában  a bokrok, gally- és nádcsomók, no meg a rengeteg szemét mellett. Ezek a "lerakatok" képezik aztán az évről évre növekvő, ún. "vándorló szigetek" alapjait.

Turisták számára viszont igazi paradicsom a Szigetköz. A rengeteg zúgó, zárás, morotva, belső tó, ártéri erdő felejthetelen élményt nyújt. Az utóbbi időben mintha a halak is elkezdtek volna szaporodni, főleg a harcsa, a márna és a balin. Ha valaki ismeri a "dörgést", azaz a haltanyákat akkor azért szép zsákmánnyal térhet haza.

A gyógynövényekből viszont szabályosan kaszálni lehetne: Ott a galagonya, mely kiváló szívgyógyszer, a réteken sárgállik az orbáncfű, mely kiváló stresszoldó, de található  fehér nagycsalán, zsurlófű, kanadai aranyvessző, fagyöngy, vadkomló, földiszeder, csipkebogyó stb. A gerincesek közül sok szarvast, őzet, vaddisznót, rókát látni minden évben. Ez utóbbiak nagyon elszaporodtak és elég pimaszok is néha.

 

A Szigetköz mindenki számára tartogat meglepetéseket.

A horgászat, az evezés, a fürdés, a fotózás a kerékpáros - és gyalogtúrázás mellett a belső tavak hajnali csendje alkalmas a spirituális elmélyedésre, feltöltődésre is. A nagyvilág zajától, egyre inkább céltalannak tűnő nyüzsgésétől távol az ember újraértékelheti önmagát és a természettel, a Teremtő eme megnyilvánulásával való kapcsolatát is. Én ezt teszem immáron 35 éve és csak annyit mondhatok: higgyék el, érdemes kipróbálni! Sajnos a számítógéphez csak annyira értek, amennyire feltétlenül szükséges, tehát nem tudok látványos honlapot csinálni. 

Én "csak" átélem ezeket a dolgokat és vallom, hogy nincs olyan korszerű technika a világon (legyen az fotózás, video), de még oly invenciózus költő, író sem, aki ugyanazt az érzést elő tudja idézni bennem, mint amikor hajnalban, napkelte tájékán beevezek egy belső tóba, vagy elindulok az Öreg-Dunán. Ilyenkor még az evezőt is csak leheletfinoman merítem a vízbe. Minél kevésbé akarok alkalmatlankodni.Ha nem tudok eggyé válni a tájjal, akkor csak durva betolakodó, hívatlan vendég vagyok. Akkor a természet sem nyílik meg előttem-bennem.

Ilyenkor eszembe sem jut bedobni a horgaimat. De ugyanígy előfordul este is a "kötelező "horgászidőben, hogy inkább a tábortüzet nézzük a párommal. Hogy mit látunk benne, azt már negyeszázaddal ezelőtt sem tudtuk, de valami van ott, az biztos... Különben miérk bámulnánk akár órákig is?!

 

.....aztán már nem is csinálok semmit, csak vitetem magam a hajnali szellővel, vagy az alig érezhető áramlással. Mi történik ilyenkor?Tulajdonképpen semmi.Csak a csend....De ha jobban figyelek, akkor észreveszem a nád tövében motoszkáló récéket, a víz alól előbukkanó hódot, amint céltudatosan halad előre, távolabb meg éppen őzek készülnek átkelni az Öreg-Dunán és a fekete harkály - akit már régóta szeretnék lencsevégre kapni - pont felettem kezd el munkálkodni. Olyan szögben persze, hogy lehetetlen lefotózni. Majd egy domoly, vagy csuka rabol, amitől (mint a Tüskevárban derék Tutajosunknak) persze az én gondolataim is azonnal meglódulnak a horgászat irányába......."

Mert azt én is szeretem, ha a tábortűz körül sülő hal illatat terjeng, de az első helyen nálam a halászlé áll. Már csak azért is, mert ez már azt is jelenti, hogy sikerült a passzírhalak mellett a "patkónak" való nemesebb és persze megfelelő méretű halakat is fogni. No meg a harcsapörkölt, melyet nem sok helyen kapni vendéglőben sem. És persze a rántott csuka, vagy süllő, mely viszont horribilis összegbe kerül az éttermekben.

Oldal: A Szigetközről
Kenutúrák, táborozások a Szigetközben - © 2008 - 2024 - szigetkoztabor.hupont.hu

A HuPont.hu weblap készítés gyerekjáték! Itt weblapok előképzettség nélkül is készíthetőek: Weblap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat